Ferenc pápa nagyon egyszerű vezetőt ajánl nekünk az imádságban, ami egyben nagyon teljes is:

Mondjunk egy imát minden ujjunkra:

1. A hüvelykujjad van hozzád legközelebb. Ezért imádat azokért kezdjed, akik legközelebb vannak hozzád. Azok a személyek ezek, akiket a legkönnyebb megjegyezni. Szeretteinkért imádkozni "édes kötelesség".

 "Ahová tettél, ott szolgállak,

Ahol megsejtlek, megcsodállak.
Ahol tudlak, ott követlek,
Ha meg-megbotlok nem csüggedek.
Amim van, azért magasztallak,
Amim nincs azért nem zaklatlak.
Ami a munkám azt megcsinálom,
A jó szót érte sose várom.
Ha nem sikerül nem kesergek,
és holnap mindent újra kezdek!"

 Tégy mindent Isten kezébe!

Ne kérdezd Tőle, mit ad cserébe,

Hísz Tőle kaptad földi életed,

És megváltásod elvégeztetett,.

Csak szent kezébe tedd le mindened:

A fájó múltat, súlyos terheket,

Lelkedet gyötrő átkos bűnöket

Jelen ídődet, minden percedet.

Kezébe tedd le, amig teheted.

S mit hoz a jövő? Nem is sejtheted,

Nem kell, hogy tudjad: tudja Istened..

Most arra kérlek a Jézus nevébe':

Tégy mindent Isten kezébe!

Hagyj mindent Isten kezébe!

  Erőt kértem az Úrtól, - 

s ő nehézségeket adott, 
melyeken megedződtem.

Bölcsességért imádkoztam, - 
és problémákat adott, 
melyeket megtanultam megoldani.

Előmenetelt óhajtottam, - 
gondolkodó agyat és testi erőt kaptam, 
hogy dolgozzam.

Bátorságot kértem, - 
és Isten veszélyeket adott, 
melyeket legyőztem.

Szeretetre vágytam, - 
és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket, 
hogy segítsek rajtuk.

Kegyes jóindulata helyett 
alkalmakat kaptam a jóra.

 A mi lábunk együtt járjon. A mi kezünk együtt gyűjtsön.
A mi szívünk együtt dobbanjon. A mi bensőnk együtt érezzen.

A mi elménk gondolata egy legyen.
A fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
Szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon.
Az ajkunk együtt dicsőítse a mi mennyei Atyánkat.

 Teréz anya imája

 Hála Neked Uram Jézus:

mindenért,amit megadtál,
mindenért,amit elvettél.
mindenért,amit megbocsátottál,
mindenért,amit megakadályoztál,
mindenért,amit megengedtél,
mindenért,amit megelőztél,
mindenért,amit ajándékul adtál,
a miattam, helyettem,érettem,
hordozott keresztért,és
a hajlékért,amit a mennyben
nekem elkészítettél.
El nem múló örök hála neked,
Uram Jézus,hogy engem is 
szeretetedbe fogadtál!

Azt mondod: “Lehetetlen”
Isten azt mondja: Minden lehetséges. (Lk 18, 27)

Azt mondod: “Túl fáradt vagyok”
Isten azt mondja: Én felüdítelek Téged. (Mt 11,28-30)

Azt mondod: “Engem senki sem szeret igazán.”
Isten azt mondja: Én szeretlek. (Jn 3,16; Jn 13,34)

Azt mondod: “Nem tudom tovább folytatni.”
Isten azt mondja: Elegendő az én kegyelmem. (1 Kor 12,9; Zsolt 91,15)

Azt mondod: “Nem tudom, merre tovább.”
Isten azt mondja: Vezetni fogom a lépteidet. (Péld 3,5-6.)

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer régen két nagyon boldog ember, úgy hívták őket, hogy Tamás és Margit Volt nekik két gyermekük, Jancsi és Juli.

Hogy megértsétek, Milyen boldogok voltak, tudnotok kell, milyen is volt az élet akkoriban.

Tudjátok, azokban a boldog időkben mindenki kapott születésekor egy kis puha Bolyhos Zacskót. Ahányszor az ember belenyúlt ebbe a zacskóba ki tudott onnan venni egy Meleg Bolyhost. A Meleg Bolyhosokra nagyon nagy szükség volt, mert ha valaki ilyen Meleg Bolyhost kapott, azon elömlött a melegség és a puhaság.

Kínában egy vízhordónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. 

Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt, és még akkor színültig volt vízzel, amikor hazaértek. Míg a egrepedt edényből a pataktól a házig tartó, hosszú séta alatt a víz fele elfolydogált. Így ment ez két teljes évig. 

A vízhordozó nap, nap után csak másfél edény vizet szállított a házba.